Me and my life

Egyáltalán nem indult jól ez a hét. Tegnap elment Oli dolgozni, én még ott voltam nála, mikor Anyu hívott, hogy éjjel elvitte a Mamát a mentő. Az volt a baj, hogy már egész vasárnap rosszul volt, estére viszont még rosszabbul lett, mérhetetlenül magas volt a cukra, ellenben nagyon erőtlen volt. Először az ügyeletes orvosnál "próbálkoztak", aki aztán a mentőket hívta. A végeredmény az intenzív osztály lett 34-es pulzussal, alacsony káliumszinttel és 34-es cukorral. Tegnap már alig vártam, hogy láthassam délután, egész nap egy gombóc volt a gyomrom. Pesrze, nem volt kellemes látvány, elég kiszolgáltatott volt szegány mindenféle műszer és egyebek rá voltak kötve. A legjobban az fáj(t), hogy nem lát semmit és így van egy teljesen ismeretlen helyen. :( Mára stabilizálták az állapotát és felkerült a kardiológiai osztályra, és már lényegesen jobban néz ki. Persze, most új gyógyszereket és új inzulint is kap, és egy alapos kivizsgálást is. Sőt, ma a főorvos azt mondta, hogy a cukorbetegeket Dunaújvárosba szokták szállítani, de több, mint valószínű, hogy Őt nem viszik el, mivel nem csak a cukrával van baj... Ma kicsit megmosdattuk Anyuval, de már jobb volt így látni, hogy jobban néz ki és a kedve is jobb, az orvos szerint nem kizárt, hogy a hétvégén már hazaengedik, amitől mondjuk én kicsit tartok, de ez még úgyis elválik.

Nagyon szeretem, és remélem, még sokáig mondhatom neki. Nagyon megijedtem tegnap, mert rettenetesen félek az elvesztésétől, hisz kevés olyan fontos ember van az életemben, mint Ő és Papa.

Szóval, így indult a hetem. Mindennek mondható, csak kellemesnek nem. Úgy látszik, a sors úgy gondolta, hogy még egy kicsit alám vág, hiszen "nem elég" az, ami eddig összegyűlt. No, nem baj, muszáj intéznem a dolgaimat, holnap jön Oli <3, csütörtökön meg feladom a jelentkezést, délután meg megyünk be Anyuval Mamához, megmossuk a haját, meg elintézünk neki pár dolgot.

Most megyek, megpróbálok kikapcsolni. Pápusz

Már hetek óta olyan furcsa érzésem van, amit nem igazán tudok körvonalazni. Kicsit kezdek pár dologba belefásulni, vagy legalábbis kezdem úgy érezni. De mondom, ez egy olyan rohadt érzés, hogy furcsa róla írni. Úgy érzem, elég sok minden a helyén van az életemben, de van azért elég sok kis dolog, ami nincs, és emiatt kicsit letargikus vagyok. Félek kicsit a felvételitől, vagy nem is konkrétan attól, hanem hogy sikerül-e úgy elkezdenem az életemet, ahogy tényleg szeretném. Úgy alakultam a dolgaim, hogy (erről már sok embernek beszéltem) úgy döntöttem, levelezőre megyek tanulni és mellette keresek munkát. Tudom, nem lesz egyszerű, de a semmi pénzből nehéz lenne nappali tagozatos sulit finanszírozni, plusz a kaja, utazás, koli, stb...hisz tudjátok. Nem állunk fényesen anyagilag, és nem akarom még ezzel is terhelni Anyuékat, Mamáékat, szóval, ha van egy ilyen út is, inkább ezt választom. Emellett pedig az is közrejátszik, hogy bennem van a bizonyítási vágy, hogy ha már egyszer lesz egy szakmám, és nyáron bele is kóstolhattam hasonló munka ízébe, miért ne fogjak hozzá? Hiszen kedevm van hozzá és így időm is lesz. És ha mellé még pénzem is, nos, az nem lesz rossz. :)

Csomó dolgot elterveztem, hogy hogy oldom meg, egy része sikerült, de egy része nem, sőt mindig vannak bennem kérdőjelek, lassan egyre több. De azért jó érzés, hogy már azokat a problémákat kell megoldanom, amivel könnyebbé tehetm az életem, igaz, most van olyan probléma, ami nagyon nem hiányzott ezek mellé még pluszba...

Jó érzés, hogy van egy stabil pont az életemben, Oli, akit ugyan mostanában kevesebbet látok (hétvégente), de Vele vagyok felszabadult és mellette azt érzem, hogy elmúlik minden feszültség. Tudom, hogy ez sablonosan hangzik, de talán ennek örülök a legjobban, hogy mostmár leírhatom ezt, hiszen előtte nem tapasztaltam ilyesmit.

Mjad ha azt látom, hogy sok kérdőjelet át tudok alakítani határozott felkiáltójellé, akkor még jobb lesz az, ami most sem rossz...az életem. :)

Újra itt vagyok, mivel-egyelőre úgy néz ki-a net probléma megoldódott, szóval igyekszem többet írni. :)

Mondjuk ár rég nem írtam, szóval kicsit össze-visszaság van, de sebaj. :)

Nos, nem is tudom, hol kezdjem...megint ezerfele áll a fejem, kicsit ismerős érzés, hiszen újra napirenden van a felvételi. Megvettem természetesen a kék könyvet, de úgy, hogy volt konkrét elhatározásom. Most is van, de még mellé jött egy plusz próbálkozás, ami érdekelne, bár úgy vagyok vele, hogy szinte 100%-ra tudom, hogy amit legelőször gondoltam, az lesz a nyerő. :) Viszont erről babonából nem írok semmit, majd ha már biztos lesz, addig minek ígérgessek, nem igaz? :)

Aztán van itt még egy jelentkezés: az OKJ-s vizsga...kicsit tartok tőle, ahogy egyre közelebb kerülünk, bár nem hinném, hogy gond lesz vele. A napokban rengeteg tételt dolgoztunk ki, van is még elmaradásom, amit a jövő héten igyekszem pótolni, és úgy néz ki, hamarosan megyünk idegen nyelvű Velencei-tó túrára, amit Letti és én tartunk majd. :) Ezt az egyet várom most, hiszen ennek van már némi köze a szakunkhoz, ugyebár. :D Egyetlen problémám, hogy ez a két jelentkezés nem kevés pénz, de remélem, majd meghozza a várt eredményt. ;)

Olival minden a legnagyobb rendben, bár, ez a hétvége nem olyan, mint kellene, szegénynek tegnap is be kellett menni pakolászni a munkahelyére, de azért ezt is megoldottuk, és jó nagyon! <3

És ami a legjobban foglalkoztat...március 9...de ezt no comment :S

Tehát, igyekszem rendesen "visszatérni", addig is: pápusz

Hahó mindenkinek, kis helyzetjelentést írkálok ide, bár nem nagyon tudom a sokmindent pár sorban összefoglalni. :)

Szóval azt hiszem, nagyjából ott szakadt meg a folyamat, hogy levizsgáztam, szerencsére meglett minden, nem is rossz eredménnyel. :)

Aztán azóta van a téli szünet, aminek minden percét élvezem, Oli már 23.-a óta itt van. :) Lezajlott a karácsony, szerényebb Jézuskánk volt, mint tavaly, de annál boldogabb. :) Aminek nagyon örültem, Anyunak tudtam venni egy Danielle Steel könyvet, Fanninak a kedvenc spray-ét, Olinak pedig egy pénztárcát, ami nagyon jól néz ki. Számomra a legnagyobb ajándékot Olitól kaptam, gyűrű került az ujjamra. :) Azonban többet még persze nem tervezünk, hiszen rengeteg pénzbe és időbe kerül minden. Páran úgy voltak vele, hogy nem sok idő telt el azóta, mióta együtt vagyunk, de az igaz, hogy az érzésnek kell meglenni, és ettől alapvetően nem változik semmi...cska még boldogabb vagyok, mint eddig. :) Ezúton szeretném mindenkinek megköszönni az ajándékokat! :)

Tegnap pedig fogtam Olimat és találkoztunk Kingával, Danival, Krisztivel, Hédivel és Teklával (asszem nem hagytam ki senkit. :) a Mokkában és megbeszéltük az élet nagy dolgait, nagyon jól éreztük magunkat. :)

A szilveszter már tuti, aztán vége is ennek az évnek. Remélem, a 2010-es év szerencsésebb lesz, mint ez, hiszen volt negatív dolog bőven, nem is kezdek bele, hiszen írtam róla sokszor.

Nagyon Boldog Új Évet Kívánok Minden kedves látogatómnak! :) pápusz

Jaja, engem is elért ez a szürke szamár a ködben című jelenség, méghozzá beláthatatlan ideig. Ezzel azt akarom röviden mondani, hogy nem nagyon vagyok mostanság net közelben, úgy is fogalmazhatunk, ogy szinte soha, így jobban jártok, ha van valami, akkor telón kerestek, mert azt fel tudom venni. :D Azért majd igyekszem néha idebiggyeszteni pár sort, bár mostanság úgyis lesz mit csinálni, mert munka lehetőség is akad néha, és vizsgáim lesznek jövő héten, a többi szabadidőmet pedig Olira "költöm" <3 szóval...azért nem unatkozom ;)

Első és legfontosabb hírem, ami igazán boldoggá tesz, hogy Papa végre hazajöhetett múlt héten a kórházból! :) Mostmár otthon lábadozik. :)

Egyébként nem is tudom, miért kezdtem el ezt a bejegyzést ezen kívül, hiszen nem nagyon történik semmi érdekes. Szürke hétköznapok és kellemse hétvégék. <3

Amúgy mostanság nem nagyon leszek net közelben, de a blogolást nem hagyom abba, ha van valami érdekfeszítő, amit meg kívánok osztani, akkor majd megteszem...most nincs ilyen. :)

Legyen mindenkinek szép hete...meg hónapja, ugyanis itt a december. 

Tegnap voltam bent Papánál a kórházban, végre be tudtam menni, rögtön suli után. Kellet ez a látogatás, mert így kicsit megnyugodott a lelkem. Már fényévekkel jobban van, nem sápadt, és sokat beszélgettünk, ami szintén annak a jele, hogy jobban érzi magát. :) Tegnap már ebédet is kapott, igaz, mindent pépesítve, ami még sokáig így lesz, de legalább evett. Na, és itt van az, ami rosszul esett a látogatásban, hogy láttam, mennyit fogyott. :( Szegény, azért közel sem néz ki olyan jól, mint eddig, és nem is erősödött még meg, de a héten már hazamehet. Végre, már azt várom, hogy mikor engedik haza, hiszen az mindig jó jel. Azért volt egy-két pillanat, amikor megagyott a levegő, mert elmondta nekem, hogy most nagyon megijedt, aztán abba is hagyta, mert láttam rajta, hogy egy hajszálnyi választja el a sírástól. Persze, nekem sem kellett volna több.

Azért tényleg boldog vagyok, hogy láttam, vittem neki újságot, nem akartam üres kézzel menni. Ez a látogatás volt a hét fénypontja.

Szokták mondani, hogy minden rosszban van valami jó, nos, igen, össze van szűkülve a gyomrom, és alig eszem valamit, szóval szerintem megint ledobok pár kilót, csak nem így kéne. :( Meg már amúgy sem kéne, hiszen nemrég már lement pár, és sok ruhám nagy rám. Most az idegesség így jön ki rajtam. Mondjuk ezt könnyebben elviselem, mint a magas vérnyomást. :) Nem is érdekes már ez az egész, csak Papa jöjjön már haza, ez foglallkoztat leginkább. Meg az, hogy ma jön végre Oli! <3 Végre valami jobb...

Most érzem azt, hogy már nem tudok megbírkózni a sok problémával.

Egy olyan emberi kapcsolatom hever romokban, amiről soha nem gondoltam volna, és ennek a hétnek a zuhataga most ért el. Nem tudok már mit tenni, nem tudom senkinek elmondani, csak zokogok. Ez a dolog iszonyatosan bánt, de...Te! pontosan tudod, hogy ez a dolog nem elsősorban miattad alakult ki, nagyon jól tudod, de az utóbbi időben úgy éreztem, hogy már nem állsz mellettem. Nyilván nem tudsz kétfelé szakadni, de nem tudom megérteni. Nem akartam idáig eljutni, de sajnos eljutottunk idáig, és most nem látok rá megoldást. Sajnálom. Választottam, mert nem akarok örök életemre a két tűz között maradni, nekem sem megy, ahogyan Neked sem.

És a hétvégén egy olyan emberre vigyáztam, aki kis koromban, egész kicsi koromtól kezdve vigyázott rám napokat, heteket, és most én vigyáztam rá. És a másik, ami kiborított, hogy egy harmadik ember, aki mindig erős volt, mindig megküzdött a problémákkal, most megtört, megijedt, mint egy tehetetlen kisgyerek. Bementem hozzá a kórházba, ott bíztatni kellett, mikor hazajöttem, lehetett összetörni, Szörnyű nehéz ez a kettősség, hogy erősnek kell maradnod, amikor ő már kezdi feladni, és sírva azon aggódik, hogy mi lesz ha ő nem lesz. Most én is belegondoltam, és...egyelőre nincs baj, úgy néz ki, de nagyon nagy, szívszaggató fájdalom, hogy bíztatni kell őket és így kell törődni velük, mint egy kisgyerekkel.

Rettentően megviselt ez a hét, azt hittem, hogy erős vagyok, sokáig lepergett rólam minden, de most érzem, hogy vége. Megtörtem.  Persze, majd ezen is túljutok, mint már oly sokszor, de most több idő kell majd, hogy begyógyuljon minden seb.

Lehet számtalan hely,
ami szebb és jobb a mi Földünknél.
Lehet, létezik ő is,
aki többre képes az embernél.

Egyszer ismeretlen távolba vágyom,
máskor megriaszt egy álom,
hogy a hang,
hogy a csend,
hogy a fény,
hogy a tűz,
már nem vigyáz e cseppnyi földre,
s el kell mennünk mindörökre.

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Áldott ez a hely,
amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet,
amit sokszor nem nagyon értünk még.

Néha könnyebb lenne elmenekülni,
tiszta fénybe merülni,
de a jel, ami szól,
de a hang, ami hív
még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszatérjek.

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…

Egyszer Fanni úgy jött haza egy "üzenettel", hogy idézem: "pofán leszek b***va", amiért a családról leírom az őszinte véleményem a blogomba. Nos, ezek után jó sok mindenről nem írok, de ha ez így van, más is kapjon hasonló kedves jelzőket, ha sértő kiírásokat látok MSN-en visszaköszönni FELNŐTT emberektől...persze, arra már nem irányul a figyelem. Mindig csak egy oldalra. És én ezek után még beszélgessek? :D

Igen, ez most tényleg nehéz, legalábbis sok tekintetben (számomra). Amúgy is régóta félek ettől a dologtól, mivel tudom, hogy nem egészségesek, és nem is fiatalok már...Papa kórházban van :( Ma bementünk Gézával, szerencsére  jobban van már, bár még mindig sápadt és elég gyenge, alig tudott felülni az ágyon. Anya segített ma náluk, megfőzött két napra, holnap pedig én megyek Mamához és éjjel is vele leszek, mert Géza dolgozik, és nem lehet egyedül. Lehet, nem volt túl jó ötlet leülni és leírni ezt, mivel most is potyognak a könnyeim, hisz' Papa fél attól, hogy ha esetleg valami komolyabb dolog történik vele, mi lesz Mamával, és minden gondolata körülötte forog. Igaz, az orvos bíztató szavakat mondott ma, sikerült rendbe hozni (bocsi, de nem írom le konkrétan a problémát), és így lassan ugyan, de elindult a gyúgyulás útján. Hétfőn megyek be hozzá legközelebb, most még a sürgősségin van, de valószínű kiteszik már rendes osztályra. Minden gondolatom e körül forog. :(

És ami még rossz, hogy - bár a héten háromszor egymás után is lent volt Oli - mégsem látom egész hétvégén, sőt, majd csak jövő hét végén legközelebb (ha minden jól megy!), mert Fegyverneken van. Tudom, hogy már nagyon hiányolják Norbiék, de most a legroszabbkor ment el, igaz, hogy sokat leszek Mamánál, de nagyon szükségem lenne Rá...:( Természetesen direkt nem fogtam vissza, már minden le volt beszélve, mikor én tegnap értesültem erről a kórházasdiról, meg mostmár amúgy is javul a helyzet. Holnap névnapja lesz, majd felköszöntöm. :) <3

Ezek után felteszem, sokaknak lesz boldogabb hétvégéje, mint nekem, szóval...hajrá! pápusz

Nem sikerült ez  a munka sajnos, most nem terveztek felvételt. :( De legalább visszaszóltak, és elrakták az önéletrajzomat. :)

De nem ez az, ami igazán aggaszt...:(

Viszont lehet, hogy ma jön Oli, akire most igen nagy szükségem lenne...:(

Elküldtem az önéletrajzomat a Fehérvár Travelbe, drukkoljatok, hogy legyen valami! :)

Tegnap este Anyuval és Fannival néztünk egy elég jó filmet a diabéteszről. Egy óra volt, és átfogó képet adott,pl. hogy amíg nem volt inzulin, rengetegen meghaltak, és hogy az első inzulint mikor fejlesztették ki, és hogyan. Nagyon érdekes volt számomra. Aztán áttért a mai kutatásokra, hogy '98-ban elkezdték átültetni a hasnyálmirigyben a Langerhans szigeteket (Amerikában), de ez nem volt teljesen jó, mert emberi szigetekből nem tudtak olyan sokat nyerni, így kísérleteztek még többek között sertések szigetecskéivel is, ám ez sem hozott tartós eredményt. Kezdetben ezek a kutatások jnak bizonyultak, a 8%-os sikert felemelték 100%-ra, ám ma még mindig nem tart sehol ez a dolog (sajnos).

Mostanság már egyre inkább a Nyugati világban előforduló betegség, és manapság egyre több emberél-köztük gyerekeknél is-jelentkezik a kettes típusú diabétesz, ami leginkább az elhízás és a rossz életmód miatt alakul ki. Ezeket többnyire kordában lehet tartani diétával és gyógyszerekkel, ellentétben az egyes típussal, ami azonnali inzulin kezeléssel jár (pl. Fanninál is). Egyiket sem lehet elnőni, ebben a betegségben az az alattomos dolog, hogy az ember egy életre "vállalja" a következményeit, úgy, mint szigorú étrend, gyógyszerek vagy inzulin, és a rendszeres orvosi szűrés, hiszen több szövődménye is lehet a betegségnek, úgy mint, vakság, láb amputáció, vesebetegségek...

Érdekel a téma, mivel erősen érintettek vagyunk ebben a témában, és örülök, hogy ma már ennyi helyről lehet információt gyűjteni.

Holnap lesz a  Nemzetközi Diabétesz Világnap, melyet az inzlin felfedezőjének születésnapján (Frederick Banting - 1891. 11. 14.) tartanak.

Nagyon jól telt az "ünneplős" hétvégénk. :) Igazából nem ünnepeltünk egész hétvégén, vasárnap mentünk el moziba, akárcsak egy évvel ezelőtt. :) A Fel!-t néztük meg (igen, rajzfilmre ültünk be, igen, sosem növünk fel :D), de kicsit csalódottan jöttem ki, szerintem rajzfilmhez képest szomorú. De nem lövöm le a poént, mindenki döntse el. ;) Szóval jól éreztük magunkat. <3

Ma pedig végre...ismét Fehérvárra járok suliba (áááá, ezaz :D), viszont elég érdekes az órarendem, minden nap később kezdünk (11-kor, 11.50-kor, 13.30-kor és 9-kor), viszont így mindig délutánig vagyunk (14.15, 16.00, 16.45, 15.45), ami miatt nem lehet nagyon dolgozni, bár a Fehérvár Travelben van egy kis esélyem, de ez még intézőben, szóval erről egyelőre semmit. :) Amúgy nem panaszkodom, hiszen Zamárdiból sem értem haza korábban, és legalább nem hajnali 5-kor kell kelni. Ja, és maradt a négy napos hét. :) És még valami, végre megkaptuk a diákra a matricát...hihetetlen, ugye? :D Bizony, én is alig hittem el. :) Igazából úgy vagyok vele, hogy csak legyen meg ez az évem OKJ-s vizsgával együtt, aztán...majd utána jön a vélemény nyilvánítás. ;) :D

Szép hetet Minden erre járónak! :) pápusz

Hétvégén ünnepelünk Olival. :) Egy éve már, hogy együtt vagyunk. <3

Hihetetlen boldogsággal tölt el, hogy már ennyi ideje van mellettem, hiszen nekem még nem volt ilyen hosszú és komoly kapcsolatom, valahogy eddig nem talált rám a szerencse, ám ezt cseppet sem bánom, hiszen a jelenlegi helyzet mindennél jobb! :)

November 8-án találkoztunk először, előtte pedig vagy két hétig e-maileztünk és telefonon beszéltünk, de 8-án csak beszélgettünk és jól éreztük magunkat, így egy héttel később, 15-én "tűztük ki" a hivatalos dátumot, ám mindkettőnknek ugyanolyan fontos a 8-a is. :)

Ez az év nagyon szerencsétlen, talán az eddigi legszerencsétlenebb, de ezt még nem részletezem, hiszen nincs még vége...Ennek ellenére boldog vagyok, mert segít sok mindent tisztán látni és sokszor észhez téríteni, mert elég sokszor el tudok kenődni és feleslegesen idegeskedni. Jól kijön Anyuékkal, Fannit is imádja, sokat vagyunk nálunk is, és ennek is rettentően örülök, hogy ilyen jól kijön velük, nekem ez is fontos.

Elmondhatatlanul hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem, és, hogy ilyen jól alakul minden...nagyon remélem, hogy ez még sokáig így lesz. :) Szeretlek Életem! Mindennél jobban! <3

" 'Cause you know,
you know, you know
That I love you
I have loved you all along
And I miss you
Been far away for far too long
I keep dreaming you'll be with me
and you'll never go
Stop breathing if
I don't see you anymore..."

Részletek gyerekdolgozatokból eredeti helyesírással és fogalmazással:

-Szulimánt a szigeti ostromnál megölték, ezért egyelőre felhagyott azzal a szándékával, hogy Magyarországot meghódítsa

-Kolombusz háromszor indult útnak, bár a második útján meghalt..

-Az őserdő olyan terület, ahova emberi kéz meg nem tette be a lábát.

-A végek vitézei többnyire nem éltek haláluk napjáig, mert már korábban elestek.

-Az éhen halt sereg kitakarodott az országból.

-És akkor a költő megírta Szundi két apródja című verset.

-Egyiptom őslakói a múmiák.

-A Magna Charta Libertatum kimondta, hogy ugyanazért a bűnért nem lehet kétszer megölni.

-A Bibliát Guttenberg találta fel.

-Anonymus III. Béla névtelen jegyese volt.

-A XVIII. századi főurak palotakertjei tele voltak szépen nyírt szökőkutakkal.

-Eötvös József többek között Budán született.

-Bombay éghajlata olyan egészségtelen, hogy lakosai máshol laknak.

-A fecske egy költöző madár olyan, mint a gólya, csak sokkal kisebb és nem hasonlít rá.

-A középkorú lovagok a lovagi tornákon mindig egy hölgyet tűztek maguk elé.

-Az oroszlán jellemzése: -hangja: vastag, kitörő; - látása: gonosz

-Milyen betegséget lehet kapni a parlagfűtől? Energiát.

-Írj magyarországi halakat! Potty, pngy, jégér, szálszalóka, légy, gólya.

Ahh...nemrég étem haza, végre volt egy kis kereseti lehetőségem, igaz, nem testhezálló. Hívtak ma, hogy tudnék-e délután menni a Győri Keksz gyárba...persze, simán elvállaltam. Bementem munkavédelmi cipőért, és már itthon sem voltam. Persze, a nyolc órás műszak alatt egy szalag mellett állva tálcáztam a Pilóta kekszeket (tessék, még promót is nyújtok itt :D), és...hát ennyi :D Ami vígasztal, hogy ezt legalább kifizetik, ráadásul a délutánosért már valamivel többet fizetnek, mint a délelőttösért, szóval azért nem panaszkodom, legalább némi ajándék-félét be tudok szerezni karácsonyra. :) Igaz, ez csak egynapos lehetőség volt, de nem kizárt, hogy a héten tudok még menni.

De azért azt meg kell hagyni, hogy messze nem ez az álom meló, nem ezért tanulok. :D Köztes állapotnak viszont nagyon is megfelel. :)

Jó éjt! :) pápusz

Ismét lezajlott egy, bár ez nem az a kimondott osztálytalálkozó volt, hiszen megint viccesen kevesen jöttek el, a megtippelt emberek +/- egy-két fő, így a teljes létszám Inci nénivel együtt nem volt több  11-nél. Pedig érdekelt volna, hogy kivel mi van, mivel tölti a napjait, milyen a suli, stb. Fiúk sem voltak ott, ami meglepett, de egyébként egy nagyon jó hangulatú este volt. Meglepően jó hangulatú, rengeteget beszélgettünk, mindenkit érdekelt, hogy mi van a másikkal, és ez emelte szerintem nagyban a hagulatot. Iskolától kezdve szerelmeken keresztül az egészségügyi problémáig mindent kitárgyaltunk, persze, Inci néni megnit le tudott döbbenteni bizonyos hírekkel, de ez nem publikus...

Tehát ott voltunk a Műhelyben vagy éjfélig, igaz, én késtem kb. másfél órát :D a tánc miatt, ennek az lett az eredménye, hogy a beszélgetős kört én kezdtem. :) Ám ez egyáltalán nem okozott gondot, a sulis problémákat leszámítva is szívesen beszélek arról, hogy mit tanulok, mert szeretem csinálni és érdekesnek találom, és nem éreztem magam kevesebbnek, hogy nem mentem egyetemre, igaz, azt is megbeszéltük, hogy idén újra felvételizek. :)

Évi hazahozta Inci nénit kocsival, ahonnan nekem már csak egy utcát kellett sétálni Oliig, így eljötte, és ma már itt ébredtem Nála. <3

Dióhéjan ennyi, pozitív csalódás volt, aki nem jött el, bánhatja, de karácsony környékén lehet, hogy lesz még hasonló lehetőség. :)

Ezek után szép hétvégét mindenkinek! :) pápusz

Visszatértem a régi énemhez, legalábbis ami a blogot illeti. :) Ez a stílus volt kezdetben is. :)

Tegnap megnéztem az eredeti István, a király-t, mert már nagyon régen láttam, és...áhh, még mindig iszonyú jó! :)

ISTVÁN:
Óh jó Uram, Jézus mondá: kardtól vész, ki karddal él,
De két tűz között válaszúton békét csak bolond remél.
Mondd, mennyit ér az ember, ha bűntelen, de gyenge!
Mondd, mennyit ér, ha készül véres győzelemre

Óh jó Uram nem tudom már, hűséges kihez legyek.
Törvényedre sújt le kardom, ha ölnöm kell, hogy védjelek.
Mondd, mennyit ér az ember, ha bűntelen, de gyenge!
Mondd, mennyit ér, ha készül véres győzelemre

Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
Nem érthetlek téged s nem érhetlek el.
Oly távol vagy tőlem és mégis közel,
Te hallgatsz, s én érzem a szívem felel.

ISTVÁN (RÉKA) EGYÜTT:
Óh jó uram, tőled kaptam a lelkem és a helyzetem.
(Édes uram, óh nézz le reám!)
Ellenségeim állnak mellém, s népem támad ellenem.
(Nyíló virág kerted alján.)
Mondd, mennyit ér az ember, ha bűntelen, de gyenge!
(Szívem szakad, ha rád gondolok,)
Mondd, mennyit ér, ha készül véres győzelemre
(Nélküled már elhervadok.)

KETTEN:
Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
Nem érthetlek téged s nem érhetlek el.
Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
Te hallgatsz, s én érzem a szívem felel.

RÉKA:
Édes uram, óh nézz le reám!
Nyíló virág kerted alján.
Szívem szakad, ha rád gondolok,
Nélküled már elhervadok.

Holnap tánc után osztálytalálkozónk lesz a Műhelyben és aztán Olihoz jövök haza :) Nagyon remélem, hogy holnap is látom, mielőtt elmegyek nosztalgiázni :D mert már nagyon-nagyon hiányzik! <3

Szép hétvégét mindenkinek, ha addig már nem írnék! ;) pápusz

Nem tehetek róla, sajnos ilyen vagyok, megint elég sok minden miatt idegeskedem, ami miatt igazából nem (nekem) kéne. Próbálok ezen változtatni, mert nekem is jobb lenne úgy, és a körülöttem élőknek is. :) Olinak igaza van :) Szeretlek Nagyon! <3

...és felszabadulás mindenképp! :) Hiszen ma kellett utoljára menni Zamárdiba, legközelebb majd tavasszal. :D Most őszi szünet aztán modulzáró hét, szóval két szabad hét jön, így elmegyek hétfőn és utánajárok a munkáknak kicsit. :)  Már csak pár óra és Oli is itt lesz <3 és teljes lesz a boldogság. :)

Ennek örömére itt egy dal, amit angolon is hallgattunk:

Hair - I Got Life

I got life, mother
I got laughs, sister
I got freedom, brother
I got good times, man

I got crazy ways, daughter
I got million-dollar charm, cousin
I got headaches and toothaches
And bad times too
Like you

I got my hair
I got my head
I got my brains
I got my ears
I got my eyes
I got my nose
I got my mouth
I got my teeth
I got my tongue
I got my chin
I got my neck
I got my tits
I got my heart
I got my soul
I got my back
I got my ass
I got my arms
I got my hands
I got my fingers
Got my legs
I got my feet
I got my toes
I got my liver
Got my blood

I got life, mother
I got laughs, sister
I got freedom, brother
I got good times, good times man

I got crazy ways, daughter
I got million-dollar charm, cousin
I got headaches and toothaches
And bad times too
Like you, and you

I got my hair
I got my head
I got my brains
I got my ears
I got my eyes
I got my nose
I got my mouth
I got my teeth
I got my tongue
I got my chin
I got my neck
I got my tits
I got my heart
I got my soul
I got my back
I got my ass
I got my arms
I got my hands
I got my fingers
Got my legs
I got my feet
I got my toes
I got my liver
Got my blood

I got my guts (I got my guts)
I got my muscles (muscles)
I got life (life)
Life (life)
Life (life)
Life (life)
Life (life)
Life (life)
LIFE!

...és ami mögötte van :D

Igazából nehezen indult ez a mai nap a vasutas sztrájk miatt, hiszen tegnap este még sehol nem lehetett megtudni, hogy melyik vonat hogyan jár, így Oli ment busszal negyed7-kor, én pedig 7.50-kor Dórival és Lettivel, de mint utólag kiderült, ment reggel a vonatunk, és délelőtt 9-kor már fel is függesztették, de azért kíváncsi lennék, hogy ez miért érte meg a MÁV-nak?! Na mindegy, ebb lényeg a lényeg, hogy egy órás késéssel ugyan, de azért eljutottunk a suliba vizsgázni, sőt, ami még ennél is jobb, hogy elfogadták a vasúti bérletet a buszon, odafele és hazafele is. Egyébként nem mondom, hogy nem érte meg bemenni, mert ez a vizsgám is 5-ös lett :) szóval legalább nem vergődtünk feleslegesen. ;)

Már csak egy vizsga lesz egy kis Halloween-es megemlékezéssel egybekötve csütörtökön, és viszlát Zamárdi, legközelebb tavasszal! :D (ha minden jól megy...márpedig ennek most így kell történnie, hogy télen Fehérvárra járunk;)

Megyek pihenni, meg lehet, hogy még anyagot gyűjtök a házidogámhoz (Prágáról kell írni-4 napos kirándulás, természetesen én vagyok az ide.vez.-haha, de jó lenne :D). Szóval mára ennyi, pápusz!

Ez az eredeti, gyönyörűszép zongoramű: www.youtube.com/watch?v=vQVeaIHWWck

És kicsit "feltuningolva": www.youtube.com/watch?v=qcbXwtS0u_8

Mindkettő nagyon jó a maga stílusában.

Fanni! Az első vezriót kéretik megtanulni! :) köszönjük! :D

Azt álmodtam, hogy ünnepeljük a karácsonyt, ahogy tavaly is, 24-én, jöttek a Mamáék, és itt volt Oli is. Jó hangulat volt, karácsonyi zene, finom kaja, meg minden,a mi elengedhetetlen kelléke egy karácsonynak. :) Kellemes álom volt, de azért örülök, hogy van még két hónap. De talán azért volt ez az álom, mert már a Balatonon is annyira hideg van, hogy simán megirigyelhetné a téli időjárás is.

Tegnap pedig kishíján levágtam az ujjam a kenyérvágó késsel, hirtelen megcsúszott iszonyatosan belevágtam, még szerencse, hogy itthon volt Anyu, és el tudott látni azonnal. :) Hirtelen rosszul is lettem picit, mikor láttam, mert nem volt kelleme sérzés/látvány, de aztán hamar túllendültem rajta. Most szépen néz ki rajta a nagy fehér kötés. :S Már látom előre Oli arcát, ha este elmesélem neki, mi volt. :D Szegény :) <3

Na megyek, Anyuval nemsokára megyünk el itthonról, este tánc, aztán Oli! <3 (:

Kellemes hétvégét! :) pápusz